Strict Standards: Declaration of Fbusers_model::get() should be compatible with Model::get($id = '', $query = '') in /var/www/kerekedjfel.hu/www/application/models/fbusers.php on line 0
Kamalduli remeteség

Kamalduli remeteség

Melyik mesét szeretéd hallani?

Melyik mesét szeretéd hallani Majkpusztáról? Azt amelyben egy régi király vadászat közben megpihent itt? Vagy azt, amelyben néma barátoknak épül új otthon, akikről titkokat suttognak a környékbeliek? Esetleg amelyben mogorva morva munkások posztót szőttek itt, s a szövőszékek között betyárvezért fogtak a pandúrok? És van még az is, amelyben az ország egyik legfényesebb nevét viselő grófnő egy cellába költözik, ahol korábban talán cselédlányai sóhajtoztak éjszakánként kísértetektől félve….

Bármelyiket elmesélhetném, mindegyik igaz lehetne.

Az Árpád kor derekán a Csákok nemzetsége alapított itt a premontrei rendieknek prépostságot. Gazdag és virágzó rendház lehetett, kéttornyos templommal, s királyok kegyét élvezte századokig. Ha a Vértesben időztek, országos rendeleteiket is a premontrei atyákkal íratták és hitelesítették az ualkodók. Luxenburgi Zsigmond Mária királynéval vadászat után pihenni is ide tért. A korona szeszélye aztán hol ennek, hol annak a főúrnak adományozta a birtokot kolostorostul. A premontreiek időről időre elmenekültek a keletről érkező pogány hadak elől, s a kolostor végül elnéptelenedett. Temploma leomlott, köveit elhordták. Hogy a barátok békében vonultak-e el, nem tudni, csak az bizonyos, hogy Majkon a törököt valakik megpróbálták megfogni. Erről egy századokkal később ültetett zöldségeskertből a sárgarépákkal együtt kiforduló magyar és török fegyverek tanúskodtak.

1727-ben gróf Esterházy Miklós, új tulajdonosként ismét rendházat álmodik a romokra. A kamalduliakat hívja ide, akiknek néma rendjét Roland lombard herceg alapította Itáliában az első ezredfordulón. A magányosan élő, hosszú szakállú, némaságot fogadott testvérek, a patyolat csuhás  "fehér barátok" a szabályzat szerint lelki tökéletességre törekedtek. Évente csak három napig, a régi esztendő és az új fordulóján szólhattak. Annál többet beszéltek róluk, és titokzatos szokásaikról, mulatságaikról a környékbeli evangélikus vallású telepesek.

Az erdők övezte úgynevezett "forsteria" -azaz erdei kolostor - főépületében gyűltek össze a szerzetesek, ha kellett, itt lakott a rend priorja is. A magas kőfalon belül sorakozó clausura cellaházaiban a magányos életre rendezkedtek be a remeték. A lakok egyenként saját kápolnával, lakó-, háló- és éléskamrával, pincével épültek. S talán hogy utóbbiak ne álljanak üresen, az egyébként csak írással és elmélkedéssel foglalkozó testvérektől elvárták, hogy a cellájukhoz tartozó földdarabot megműveljék. A kolostor alapkövével együtt egy halat is eltemettek, a rend némasági fogadalmát jelképezendő és megalapozandó. A cellák építését előkelő katlikus családok finanszírozták, de a támogatók száma vagy lelkesedése nem volt elegendő: az elképzelt 20 cellaházból három nem készült el, s az építkezés csaknem 30 évig tartott. A templom is csak igen későn készült el, valószínüleg az építész, Franz Anton Pilgram halála is magakasztotta a munálatokat. A barátok csupán egy bő évtizedig misézhettek Franz Anton Maulbertsch mennyezeti freskói alatt, mielőtt  II. József 1782-ben feloszlatta a rendet és a kolostor ismét lakatlanná vált. Az elhagyatott épületeket immár a kincstártól a 1802-ben pesti zsidó kereskedők veszik bérbe. A főépületben szépen jövedelmező posztó- és szűrgyártó manufaktúrát rendeztek be. A több mint száz munkás évi 3000 mázsa gyapjút feldolgozva igyekezett a napóleoni háborúk hadseregeinek posztóigényeit kiszolgálni. A remetelakokba szövő- és fonómesterek költöztek. Az üzem munkáját csak az errefelé portyázó betyárok zavarták néha, akiknek a bérlők  egy kis védelmi pénzt is fizettek, hogy a szövőszékeken, s a világ rendjében se nagyon bogozódjanak össze a szálak. De a világ rendje mégiscsak az, hogy a betyárokat előbb utóbb megfogják. Sobri Jóska alvezérét a fáma szerint éppen itt, amikor a kialkudott summáért jött.  A szabadságharc idején aztán a császári csapatok kisajátították az épületet, a manufaktúra megszűnt. Ezek után az Esterházyak már úgy gondolhatták: mégiscsak az a üdvözítő út, ha maguk használják a birtkot. Vadászkastéllyá alakították át a forsteriát, minden kényelemmel ellátott téli lakká. A cellaházakba a belső cselédség költözött, a majorsági épületekbe kovácsok, lovászok. A kastély köré ritka és értékes fafajtákat ültettek, a belső udvaron reneszánsz stílusú kutat állítottak. (Szépet, titkokat rejtőt. Mert valójában a kút angyalos, griffes címeres kávája alá egy föld alatti folyosórendszer bejáratát rejtették, amely a cellákat kötötte össze és kijárata elvezetett a kolostor falain kívülre is.)1945-ben az előrenyomuló szovjet hadsereg bíztatására a környékbeliek ládákban, szekrényekben hordták el a berendezés mozdítható részét. A kastély emeletének egyik oldala legett, s az, hogy a többi megmenekült csak annak köszönhető, hogy a kastély műemléki jelentősségét felismerő orosz alezredes az épület helyett inkább az erdőt lövette. Esterházy grófné, Károlyi Margit a háború és az államosítás után is Majkpusztán maradt, az egyik cellaházban húzta meg magát. Végignézte, hogy kastélyát előbb tábori kórházként, majd munkásszállóként használták, s hogy a háború után szocialista magyar írónők alkotóháza lett. Nyaranként pedig itt nyaraltatta az unokáit, többek között a későbbi válogatott focistát, meg a majdnem-Nobel-díjas írót. Az épületek az ötvenes években ismét kiürültek, csak nyaranta táboroztak itt úttörők. A hatvanas, majd a kilencvenes években is restaurált épületeket továbbra is az állam gondozza. A cellákat bárki kibérelheti, ha erre vadászgató királynak, barátnak, posztószövőnek, vagy kiebrudalt grófnőnek szeretné érezni magát, vagy csak pihenni vágyik.

Ugron Zsolna

 

 

Szólj hozzá! bejelentkezés